Önön marionett bábjaként a konyhában ült.

Mint meleg takaró ölelte át a puha csend.

A lemenő nap álmodó szép arcába merült,

léte fogaskerekében félrebillent a rend.

 

Lelke mélyén gondolatférgek aszállyá

változtattak, remény-mosolycsermelyeket.

A gyűlölet majdnem átvette hatalmát

felette, de legyűrte a szörnyeteget.

 

Nagy ára van a gonosszal vívott harcnak

mindig, ezüstgombos kabátja elveszett.

Keresztes lovagja a jónak, kit hagytak

hinni, és most egész lénye lett szennyezett.

Reszkessetek kik nyúzzátok e népet
Ha felbuzdul majd a népharag
Hosszan nyúlik a türelemnek húrja
De jaj lesz néktek, hogyha elszakad

Magasan leng odafent a zászló
Fénylőn csillog a rozsdált ősi kard
Százszor próbáltátok eltiporni
De nem tudtátok az igaz hű magyart

Hisz szívünkben most is él a nemzet
Ajkunkon tisztán zeng a dal
És mindörökké megmarad magyarnak
Az ki nem csak szájával magyar

[url=http://cytotec.space/]cytotec[/url] [url=http://buy-metformin.click/]buy metformin[/url] [url=http://cheapviagragenericbestprice.top/]professional viagra[/url] [url=http://clomid.tech/]clomid[/url]

Talgorius Grendar - Álmok hídján

Az "Az elveszett kedves" folytatása!

 

 

Már két év telt el, és még mindig, újra és újra az a szörnyű nap töltötte ki gondolatait.
Esténként félelemmel telt szívvel feküdt le, reggelente az aznapi rémálmok után verejtékben
úszva ébredt fel.
Ám ezúttal történt valami, ami mindent megváltoztatott.
Egy különös férfi érkezett a városba.
Egy varázsló, aki körül vibrált, szinte izzott a levegő.
Az emberek körülállták a jövevényt.

 

Talgorius Grendar -  Az elveszett kedves.

 

Gyönyörű tavasz volt.
A fák rügyeztek, a fű zöldellt, a rétek virágoztak, a madarak vígan daloltak.
Még semmi nem utalt az elkövetkezendőkre.
Silarion az erdő széli tisztáson heverészett kedvesével Dergnius-sal.
Dergnius igazán jó varázsló családból származott.
Apja a helyi mágustanács vezetője volt.
Dergnius is hamarosan kitűnt képességeivel hasonló korú társai közül.
Silarion mégsem ezért szeretett bele.

Talgorius Grendar - Már értem!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gonosz idők voltak.
A Sötétség Lovagjai válogatás nélkül gyilkoltak.
Lemészároltak férfit, nőt, gyermeket.
Szegény feleségem, soha nem ártott senkinek.
És a kislányom, még alig töltötte be az ötödik évét.
Ma is előttem van a kép, egyik pillanatban még hallom kislányom csilingelő vidám kacaját, feleségem kedves lágy hangját, amint a kislányomat szórakoztatja.

Talgorius Grendar -  A Sötétség Lovagjai  2. rész. A Fényharcosok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sötét napok jártak akkoriban. A mágusvilág két részre szakadt.
A Fény Mestere, az igazság, az ősi bölcsesség őrzője Balgdiron már nem volt az élők sorában.
Úgy tűnt, a világ megállíthatatlanul menetel az elképzelhetetlen borzalmak szakadékába a mindent elárasztó, pusztító gonosz sötétségbe.

 

Talgorius Grendar - A Sötétség Lovagjai

 

 

 

Szép napsütéses reggelre ébredtem.
Legalábbis így tűnt. Már rég nem voltak szép reggelek, sem szép napjaink.
Több falu felperzselve. A városok kifosztva, lerombolva.
Még fiatal mágus voltam. Egy kis falucskában éltünk. Szüleim tanítgattak a mágia tudományára.
Átadták mindazt a tudást, amelynek birtokában voltak.
Ami igazán nem volt soknak mondható.
Ezekután, magam igyekeztem minél többre rájönni, illetve ellesni más varázstudók technikáit, ismereteit.

George éppen a pici etetéséhez készülődött. 
Az asztalon heverő kis tányérkába beleöntötte a bébiételt... 
- Krax parancsnoknak jelentem , egy földi bázis felé közeledünk. 
Dokkolónyílást észleltem. 
- A jelentést vettem Bran. 
Berepülésre felkészülni! 
- Nézze parancsnok milyen furcsa itt minden. 
Ott egy kerek leszállóhely , pont jó lesz nekünk. 
- Igaza van Bran. Figyelem! Leszállunk! 
Nem valami stabil ez a leszállóhely. Mi ez? 
Emelkedünk. Meneküljü.... 
...