Talgorius Grendar - Álmok hídján

Az "Az elveszett kedves" folytatása!

Már két év telt el, és még mindig, újra és újra az a szörnyű nap töltötte ki gondolatait.
Esténként félelemmel telt szívvel feküdt le, reggelente az aznapi rémálmok után verejtékben
úszva ébredt fel.
Ám ezúttal történt valami, ami mindent megváltoztatott.
Egy különös férfi érkezett a városba.
Egy varázsló, aki körül vibrált, szinte izzott a levegő.
Az emberek körülállták a jövevényt.

Talgorius Grendar -  Az elveszett kedves.

Gyönyörű tavasz volt.
A fák rügyeztek, a fű zöldellt, a rétek virágoztak, a madarak vígan daloltak.
Még semmi nem utalt az elkövetkezendőkre.
Silarion az erdő széli tisztáson heverészett kedvesével Dergnius-sal.
Dergnius igazán jó varázsló családból származott.
Apja a helyi mágustanács vezetője volt.
Dergnius is hamarosan kitűnt képességeivel hasonló korú társai közül.
Silarion mégsem ezért szeretett bele.

Talgorius Grendar - Már értem!

Gonosz idők voltak.
A Sötétség Lovagjai válogatás nélkül gyilkoltak.
Lemészároltak férfit, nőt, gyermeket.
Szegény feleségem, soha nem ártott senkinek.
És a kislányom, még alig töltötte be az ötödik évét.
Ma is előttem van a kép, egyik pillanatban még hallom kislányom csilingelő vidám kacaját, feleségem kedves lágy hangját, amint a kislányomat szórakoztatja.

Talgorius Grendar -  A Sötétség Lovagjai  2. rész. A Fényharcosok

Sötét napok jártak akkoriban. A mágusvilág két részre szakadt.
A Fény Mestere, az igazság, az ősi bölcsesség őrzője Balgdiron már nem volt az élők sorában.
Úgy tűnt, a világ megállíthatatlanul menetel az elképzelhetetlen borzalmak szakadékába a mindent elárasztó, pusztító gonosz sötétségbe.

Talgorius Grendar - A Sötétség Lovagjai

Szép napsütéses reggelre ébredtem.
Legalábbis így tűnt. Már rég nem voltak szép reggelek, sem szép napjaink.
Több falu felperzselve. A városok kifosztva, lerombolva.
Még fiatal mágus voltam. Egy kis falucskában éltünk. Szüleim tanítgattak a mágia tudományára.
Átadták mindazt a tudást, amelynek birtokában voltak.
Ami igazán nem volt soknak mondható.
Ezekután, magam igyekeztem minél többre rájönni, illetve ellesni más varázstudók technikáit, ismereteit.

George éppen a pici etetéséhez készülődött. 
Az asztalon heverő kis tányérkába beleöntötte a bébiételt... 
- Krax parancsnoknak jelentem , egy földi bázis felé közeledünk. 
Dokkolónyílást észleltem. 
- A jelentést vettem Bran. 
Berepülésre felkészülni! 
- Nézze parancsnok milyen furcsa itt minden. 
Ott egy kerek leszállóhely , pont jó lesz nekünk. 
- Igaza van Bran. Figyelem! Leszállunk! 
Nem valami stabil ez a leszállóhely. Mi ez? 
Emelkedünk. Meneküljü.... 
...

A szomszédaim bejelentették , elutaznak angliába. 
Ennek két hete. A parancsnokom tegnap felhívott. 
Idegen űrhajó közeledik a föld felé. 
Talán itt a várva - várt lehetőség. 
Felvenni a kapcsolatot egy idegen faj képviselőivel. 
Rám jutott a megtiszteltetés. 
A tudósok kiszámították az űrhajó pályája és sebessége alapján , hol és mikor fog földet érni. 
A megadott helyen és időben tényleg felbukkant az idegen űrjármű. 
Lassan ereszkedett a föld felé. 
Puhán földet ért , majd hangtalanul nyílni kezdett az ajtaja. 
Társaim és én izgatott várakozással figyeltük a kijáratot. 
A néma csöndet hirtelen léptek zaja törte meg . 
Egyre közeledtek.

Szeretettel üdvözlök mindenkit! Köszönöm a lehetőséget!

Ritkán írok verset, a próza az én világom, de ez a vers én vagyok...

Hálaima az Életért

Dalom a csend és a csend dalol bennem.
Szívemből hallom sírni a tengert,
És tengernyi sír hallgat a szívemben.
Madár száll Föld testem felett -
Magamba zárt részem madártetem.
Pókfonál hajam száll az őszi szélben.
Égig nyúló karjaim ágak
A földmélyi gyökerek erdejében.
Mi él, bennem lüktet. Vérerek viszik
Földanya kincsét fel a magas Égbe,
Hogy őrizhessék angyalszárnyak.

Talgorius Grendar - A búcsúzás

A levél ott hevert az asztalon. Mind a négyen döbbenten bámulták. Nem akartak hinni a szemüknek.
- Ez csak valami rossz vicc lehet! - Kelt ki magából Edina.

Barátjuk Róbert már két hete, hogy meghalt. Ott voltak a temetésén.
És most valaki a barátjuk kézírásával írt borítékot helyezett a közös búvóhelyükön levő asztalra.

- Ez egy rossz vicc! - Ismételte Edina. Szinte már visított.
- De vajon ki lehetett? - Kérdezte Zsolt.

 Elvágyódás

 Fekete éjben fekete csend.

John meghalt.
Ez némileg megdöbbentette, mivel eddig még sohasem történt vele ilyesmi.
Az első gondolata ez volt: "almáspite".
Almáspite? Ez nem épp az, amit bárki is elképzelne, mint egy halott első gondolatát.
Bár igazából, már az meglepő lehet, hogy egy halott egyáltalán gondol valamire.
Az almáspite, amit John szeretett nagynénje, Mary hozott, még ott hevert az asztalon. John szinte még a szájában érezte a pite ízét.
Ahogy ott állt az ágya mellett, tekintete hosszasan elidőzött az ágyon fekvő testén.