Szeretettel köszöntelek a Fanatikus írók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Fanatikus írók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Fanatikus írók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Fanatikus írók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Fanatikus írók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Fanatikus írók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Fanatikus írók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Fanatikus írók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
12 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Haragszom.
A telefon jelzett, hogy üzentél.
Inkább hívlak.
Lélegzel.
Csak fújod a magadét,
én meg hümmögve hallgatok.
a torkom száraz, mint a szavaid.
Haragszol,
mert törődöm veled?
Pedig tudod,
kezemben tartottalak,
más lett minden.
Megfogadtam,
éreztem, átéreztem.
Mennyire!
Én voltam ott,
a pillanatokat éltük.
Emlékszel?
Jelmezbál volt.
Egész nap fotóztalak.
Mikor télen
nyári szoknyát akartál?
Haragszom.
Rossz, amit gondolsz,
feltételezel.
12 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás
|
|
|
12 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Hóolvadástól, egész
a nagy viharokig, kereslek.
A híd korlátjára faragtam
a szavakat, bocsáss meg!
A diófa levelei remegtek,
mintha a fa is
megértené bánatomat.
Kéklő szemeimből hamis,
kacér könnyeim peregtek.
Létem kapuján, csak a virágok,
madarak, a szél és
a hold léphet be. Fehér szirmok,
miattam sírnak tüskét,
a langyos földön heverve.
Levendulaszínű akácindák
lugasában vagyok.
A virágokat saját árnyékuk,
a nyakuknál fojtják,
múló alkonyon merengve.
A kertben szobor, amelynek
egyik felét igaz mester
faragta, a másikat az eső
és a szél formálta.
12 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Lassan múlik az idő,
az élet mégis elfogy gyorsan.
Fiatal voltam egykor,
már lohol a halál nyomomban.
Néha képzeletem elragad
a valóságtól messze,
szinte látom hogyan helyeztem
sorsom, erős kezedbe.
Emlékszem jól, milyen volt egykor
ifjú arcod, kék szemed.
Egész valómmal érzem ma is,
ölelő szerelmedet.
Mára keserű rém veszteget,
mosolyod vicsorgó lett.
Rég feladott vágy a végzeted,
és az elvesztett hited.
12 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Tegnap történt velem valami, amikor beszálltam a liftbe. Láss csodát, üres volt. Ez azért elég ritka jelenség. Általában zsúfolásig megtöltjük, aztán meg kínos csend közepette bámulunk valami pontra, azon imádkozva, hogy a megfelelő emeletre érjünk már végre, de most üres volt. Szerintem ez valahogy olyan izgalmas érzés. Először is gátlástalanul megnéztem magam a tükörben, nem csak úgy lopva, hanem hosszan bámultam gyönyörű tükörképemet. Aztán kipróbáltam, mennyire csúszik a tornacipőm ( hátul egy szárnyas ördög díszeleg rajta) és meddig tudok előre csúszni hátamat a falhoz vetve, hogy seggre ne üljek.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu