Tegnap történt velem valami, amikor beszálltam a liftbe. Láss csodát, üres volt. Ez azért elég ritka jelenség. Általában zsúfolásig megtöltjük, aztán meg kínos csend közepette bámulunk valami pontra, azon imádkozva, hogy a megfelelő emeletre érjünk már végre, de most üres volt. Szerintem ez valahogy olyan izgalmas érzés. Először is gátlástalanul megnéztem magam a tükörben, nem csak úgy lopva, hanem hosszan bámultam gyönyörű tükörképemet. Aztán kipróbáltam, mennyire csúszik a tornacipőm ( hátul egy szárnyas ördög díszeleg rajta) és meddig tudok előre csúszni hátamat a falhoz vetve, hogy seggre ne üljek. Elég jól ment, ezután elkezdtem a vészjelző gombot nyomogatni, de gyorsan abba hagytam, mivel megszólalt a hangszóróban egy hang, és nagyon megijedtem. Szerencsére a 4. re értem, és úgy pattantam ki az ajtón, mint akit kergetnek. Azért ha üres lesz a lift, legközelebb is kipróbálok új dolgokat. Erről eszembe jut, egy régi kis történet. A lányom kicsi volt, és mi egy lakótelepi ház 8. emeletén laktunk. Reggel készülődtünk az óvodába, és vártunk a liftre. Amikor megérkezett, és kinyílt az ajtó, mit látunk??? na mit??? A lift közepén egy kisegér ült a fenekén, mint aki arra vár, hogy a földszintre érjen. Egy emberként sikítottunk mind a ketten, és úgy lerohantunk a földszintre, hogy azzal megdöntöttük a rövidtávú futás eddigi legjobb eredményét. Erről még egy történet jutott eszembe.

Megint sikerült egyedül lennem a LIFTBEN! Sajnos beragadtam! Ez annyira nem volt izgalmas. Most bezzeg nyomkodhattam a vészjelzőt. A kutya se szólt bele. Dörömböltem és járkáltam, és azon imádkoztam, hogy ne

fogyjon el a levegő!!! Aztán egyszer csak kis zökkenővel elindult a doboz velem. Már megint úgy szálltam ki belőle, mint akit kergetnek, igaz, egészen más okból. Lehet, hogy holnaptól gyalog megyek??,