Bartos elrejtette a hajót egy barlangban és útra keltek. Nehéz terheket és sok felszerelést rakott a kislányra. Kul-Anni nem bánta, örült hogy nem kellett a jugrán maradnia és hogy részt vehet a nagy kalandban. Csípős, hideg szél csap az arcukba. Szűrke égbolt borul az előttük nyújtózkodó sziklás pusztaságra. Valahol messze a sötét esőfelhőkőn túl egy hegység meredezik, lábánál erdőre hasonlító zöldesbarnás növényzet. Arra indulnak. Feszült csendben ballagnak és állandóan fülelnek. Embernek vagy vadnak egyelőre nyomát sem látni.

Északnak indultak. Nehéz volt a járás, és különös tájakon vezetett át az út. Egész nap csak mentek. Lompos, fehér koronájú, fagyos törzsű erdők gátolták a gyaloglást. Havazni kezdett: előszőr csak itt-ott tűnt fel egy pehely, azután sűrűbben kezdett szakadni. A kislány nagy szemeket meresztett az égre, s várta hogy mikor ömlik rájuk a fehér fátyol. A férfi magához szorította hogy el ne veszítse a tejszínű kavargásban. A lány kinyújtotta a kezét és nézte ahogy meggyűlik benne a hó.

Másnap reggel az energiakristályokkal bíbelődött. Csak tötyögött ide-oda, piszmogott ezzel-azzal. Lassan ölte az időt. A kicsi tüzes tekintete a hátába fúródott, és Bartos csak krákogott rá. Nem szóltak egy szót sem de mindketten érezték a feszültséget. Azt ,hogy ma lesz a napja. Aztán ,egyszercsak határozott. Felfegyverkezett és megindult a hajóhoz. A lány szorosan mellette, Bartos tudta hogy ebből most nem hagyhatja ki, nem tudja magáról lerázni. Nyugtalanul lépegetett, nem sok kedve volt az egészhez, de tudta hogy egyedül sehová sem jutnak a hajó építésében.

Kul-Anni lassan araszolt a bányászok hosszú sorában. Arra gondolt hogy mikor majd hazaér jó nagy verést fog kapni az egész napi távolmaradásért. A vacsorának is búcsút mondhat. Megint elkezdett korogni a gyomra. Egyszercsak vészjelzés villant fel a vezérlőpanelen és hirtelen két kumla felügyelőhajó vette közre. A képernyőn megjelenő parancs szerint félre kell húznia és a kumla gépek egy külön bázira kísérik majd a földetéréskor. A többi bányászhajó ijedten rebbent szét, teret engedve a nem mindennapi akciónak.