A szomszédaim bejelentették , elutaznak angliába. 
Ennek két hete. A parancsnokom tegnap felhívott. 
Idegen űrhajó közeledik a föld felé. 
Talán itt a várva - várt lehetőség. 
Felvenni a kapcsolatot egy idegen faj képviselőivel. 
Rám jutott a megtiszteltetés. 
A tudósok kiszámították az űrhajó pályája és sebessége alapján , hol és mikor fog földet érni. 
A megadott helyen és időben tényleg felbukkant az idegen űrjármű. 
Lassan ereszkedett a föld felé. 
Puhán földet ért , majd hangtalanul nyílni kezdett az ajtaja. 
Társaim és én izgatott várakozással figyeltük a kijáratot. 
A néma csöndet hirtelen léptek zaja törte meg . 
Egyre közeledtek.

Szeretettel üdvözlök mindenkit! Köszönöm a lehetőséget!

Ritkán írok verset, a próza az én világom, de ez a vers én vagyok...

Hálaima az Életért

Dalom a csend és a csend dalol bennem.
Szívemből hallom sírni a tengert,
És tengernyi sír hallgat a szívemben.
Madár száll Föld testem felett -
Magamba zárt részem madártetem.
Pókfonál hajam száll az őszi szélben.
Égig nyúló karjaim ágak
A földmélyi gyökerek erdejében.
Mi él, bennem lüktet. Vérerek viszik
Földanya kincsét fel a magas Égbe,
Hogy őrizhessék angyalszárnyak.

Talgorius Grendar - A búcsúzás

A levél ott hevert az asztalon. Mind a négyen döbbenten bámulták. Nem akartak hinni a szemüknek.
- Ez csak valami rossz vicc lehet! - Kelt ki magából Edina.

Barátjuk Róbert már két hete, hogy meghalt. Ott voltak a temetésén.
És most valaki a barátjuk kézírásával írt borítékot helyezett a közös búvóhelyükön levő asztalra.

- Ez egy rossz vicc! - Ismételte Edina. Szinte már visított.
- De vajon ki lehetett? - Kérdezte Zsolt.

 Elvágyódás

 Fekete éjben fekete csend.

John meghalt.
Ez némileg megdöbbentette, mivel eddig még sohasem történt vele ilyesmi.
Az első gondolata ez volt: "almáspite".
Almáspite? Ez nem épp az, amit bárki is elképzelne, mint egy halott első gondolatát.
Bár igazából, már az meglepő lehet, hogy egy halott egyáltalán gondol valamire.
Az almáspite, amit John szeretett nagynénje, Mary hozott, még ott hevert az asztalon. John szinte még a szájában érezte a pite ízét.
Ahogy ott állt az ágya mellett, tekintete hosszasan elidőzött az ágyon fekvő testén.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű, kerek erdő, valahol Erdélyország szívében, a székelyek földjén. Se madár, se ember nem járt arra. Egy szép őszi reggelen vidám fejszecsattogás verte fel csendes nyugalmát: Pista bácsi szorgoskodott az egyik tisztáson, vágta a télire való tűzifát. Délidőben megpihent, egy széles fatönkre telepedett, tarisznyájából hagymát, szalonnát, kenyeret vett elő, és jóízűen megebédelt. Utána pedig pipára gyújtott, és elmerengett a világ dolgain.