A lány remegő kézzel markolta a telefonját, nem tudta mit történt és azt sem, hogy hol van pontosan. A tudata homályos volt és minden porcikája remegett.

A sötét, ablaktalan pincében már csak egy gyertya pislákolt. A lány a halvány fényben is jól látta szanaszét szabdalt barátainak testrészeit. Mindent beborítottak a megcsonkított végtagok.

És a vér.

Lili bokáig állt a vérben a családi ház pincéjének a közepén. Sokkot kapott. Véres kezével szorította a telefonját, de nem tudta mit kezdjen vele.

Az ember, mint az ősmodell  Mutációs produktuma

A megtermékenyítés pillanatában a majdan létrehozandó (keletkezendő) élet struktúrája, tervrajza, alapmodellje (ősmodellje) a genetikai kódba (DNS) írva megadja annak paramétereit.

Tehát: a petesejt és a hímivarsejt genetikai kódjainak (DNS lánc) összeolvadása (kettős spirál) tartalmazza az ŐS principium minden karakterét, a további fejlődés információit. Ez az információs vezérlő kód a később kialakuló lény minden információját tartalmazza.

„Amint fenn, ugyanúgy lenn is... ”

Triszmegisztos hallhatatlan és időtálló, korszerűségében maradandó megállapítása máig érvényes minden biofizikai folyamatra az életben.

Newton ezt még megtoldotta: „... Minden előreható reakció visszafelé is megtörténhet... ” (pl.: ingamozgás), állapította meg. Lényegében ugyanazt mondja ő is, mint elődje, csak más vonatkozásban. Ez az alaptétel a kiindulópontja a teremtésnek.

A század elején megindult atomkutatás, magfúzió és egyéb kutatások gyakorlatban való átültetése eredményezte azt, hogy láncreakció létrehozásával hatalmas mennyiségű energiát tudunk felszabadítani, de ugyanakkor hatalmas mennyiségű energiát tudunk egészen kis helyre besűríteni.

És,ekkor elkezdődött a végzetes Fiesta. A labdatéren ledöngölték a fehér murvát, hogy sima legyen a küzdőtér. A Nap piramisának első szintjén körbefutó esőcsatornából vékony sugárban folydogált az összegyűjtött esővíz, hogy a peremen kialakított kőkígyó kitátott szájából csorogjon alá. A főpapok ünneplő patikban, fehér tollkoronával a fejükön állták körül, a vízsugarat.A pillanatot várták, a mikor a zeniten álló Nap megcsillan a vízsugárban.

Fényes csillag fenn az égen,
elhozod a félhomályt.
Téged látlak, téged nézlek
egész életemen át.

Minden éjen, minden percben,
én csak terád gondolok.
Elvakítja két szememet
fényed, drága csillagom.

Refrén:
"Hozz még boldogságot nékem!
Láss az én szememmel téged!
Akkor talán majd megérted,
miért is szeretem fényed."

Érezem, nem sokáig bírom
titkolni érzelmeim.
Elárulja pillantásom, ahogy
mindig rád tekint.

Refrén:
"Hozz még boldogságot nékem!

Élt a környékünkön egy asszony: a Hentes Manci. Néhai férjével együtt nyitották a hentesboltot. Aztán a férje hirtelen meghalt és Mancira maradt a bolt. Ki kellett szállni a kasszából és a pult mögött, helytállni.A hatalmas ,termetes asszonyság félelmetes jelenségként tornyosult a vásárlók fölé. Ezt még fokozta bibircsókos, kivörösödött arcbőre, a sűrű gyantáztatás ellenére is serkenő szakálla és dúsan növő bajsza. Arcából óriási marharépára emlékeztető buktaszerű orra nőtt ki, mellyel mindig szipogott, tüsszögött.

Odabenn a kékes fény ellenére sem lehetett sokat látni. Rideg, hallgatag falak között lépkedtek csendben, minden apró zajra figyelve, amelyből volt bőven ezen a szinte kísérteties helyen.

Corovill még odakinn elővette fegyverét, de remélte, hogy nem kell majd használnia.

Az alagút végén hirtelen kellett megtorpanniuk, nehogy belezuhanjanak abba a hatalmas szakadékba, amely előttük tátongott. Szembe velük már világítás is akadt, két fáklya egy újabb járat két oldalán.

Elröppent egy álom, el a pillanat,

Egyre távolabbról hallom a hangodat.

Elgurult emlékek morzsáit keresem,

Lelked kis tükörét, fiókomba teszem.

Feldereng egy mosoly, egy kedves mozdulat,

Egyre távolabbról látom az arcodat.

Kinyújtott kezem már, nem leli kezedet,

Vénülő szemem már nem látja szemedet.

Oly távolra mentél, jaj olyan messzire,

Hiába is várlak, soha nem érsz ide!

Elteszem a tükröt, el az emlékeket,

Lassan elfelejtem, majd-e kedves nevet.

Cathrin Smith

Fajok Harca - A Szövetség

Tartalom

Abban a jövőben járunk, amikor a víz majdnem

egészen elborította a Földet. Akik megtehették,

már elhagyták a bolygót, hogy máshol kezdjenek

új életet, akik nem, azok a maradék

szárazföldeken próbálnak boldogulni valahogy.

Dion hadvezér fiával, Corovillal, illetve lányával,

Alishával viszont egy hatalmas, légjáró anyahajón

szeli a végtelen vizeket, hogy a sokak által

elfelejtett csodás, földalatti városba bejusson

kisebb seregével, melynek neve: Orgánia.

Széppé tesz az idő, tovatűnt, messzi múlt.

Emlékim táján, szépséged tüze gyúlt.

Szépnek látok mindent, oly huncut ez a múlt.

Kedves, ami rossz volt, emléked porba hullt.

Játszik velem idő: tér, múlt, képzelet.

Hol van az igazság, örökre elveszett. 

Elveszett egy álom, emléked megmaradt.

Emlékek ködén át, látom az arcodat.