És,ekkor elkezdődött a végzetes Fiesta. A labdatéren ledöngölték a fehér murvát, hogy sima legyen a küzdőtér. A Nap piramisának első szintjén körbefutó esőcsatornából vékony sugárban folydogált az összegyűjtött esővíz, hogy a peremen kialakított kőkígyó kitátott szájából csorogjon alá. A főpapok ünneplő patikban, fehér tollkoronával a fejükön állták körül, a vízsugarat.A pillanatot várták, a mikor a zeniten álló Nap megcsillan a vízsugárban. Ekkor veheti kezdetét a hét napos Fiesta.

A többi arénában közben folytak az áldozati játékok. A tribünön ülő felajzott tömeg előtt lent az arénában előre megkoreografált színjátékok folytak. A kábítószer átható illatában keveredő vérszagban elvegyült a tábori lacikonyhákon, rostélyon sütött fűszerezett emberhús fanyar illata. Merthogy itt már átcsapott kannibalizmusba a rítus.

A vérző tetemeket kiterítették a fehér oltárkőre és a még vonagló, vértől iszamós, rángatódzó kis testeket egyenként felhasítva, kitépték szíveiket. A még dobogó szíveket a vadul ejakuláló tömegbe vetették. A tetemeket pedig nyársra húzva izzó parázs fölött megsütötték. Végezve a sütéssel vad, fülsiketítő zene közepette, tizenkét ifjú vonult be, őket kiéheztetett leopárdok várták, akik szétmarcangolták testüket.

Ezután vad tolték és zapoték harcosokat eresztettek össze a vérgőztől megvadult leopárdokkal. Miután lemészárolták a leopárdokat, azték harcosok lepték el az arénát, és a zapoték, totonák harcosoknak egyenként levágták fejeiket, hogy a szertartást végző segédek a palotát kerítő ezer kőoszlop tetejére tűztek. Így készült a koponyák fala…

A nézősereg étvágya nemhogy csillapodott volna, nőttön nőtt. Hogy, a nézőközönség szomját oltsák, a lefejezettek vérét egy-egy korsóba felfogva fűszeres sóval elkeverve körbehordozták, és ezüst kupákban kínálták. A tombolás az egekig hatolt. Aztán a Nap a zenitre hágott. Megjelent fénye a vízsugáron, és elkezdődött a véget nem érő labdajáték. A három és fél kilós tömörgumi labdát csak lábbal, testtel, csípővel, vállal lehetett érinteni. Így kellett a lyukba juttatni.

A tömeg között fehér ruhában közlekedő szűzlányok és ifjak állandó mozgásban voltak. Sült húst és vért szolgáltak fel. Miután befejezték a felszolgálást a porondra, szólították őket. Vad erotikus, előre betanított táncokat lejtettek velük az érzelmeket felkorbácsoló zenére. Miután befejezték a produkciót, akkor vad totonák harcosok tódultak be és lemészárolva, kitépték a táncosok szíveit. Ezután a szakácsok megsütötték a vértől csöpögő testeket

Így váltogatták egymást a műsorszámok és a tömeg egyre jobban felajzódott. Mikor elfogytak az aznapra kiszemelt ifjú áldozatok, akkor beengedték az arénába a rabul ejtett totonák és zapoték harcosokat, hogy előbb egyenként, majd csoportosan küzdjenek meg egymással. A végén mindannyian a nyárson végezték.

Mikor ezzel is felhagytak, akkor beengedték a vadállatokat, és az olmék rabszolgákat, majd összeeresztették őket. Miután kölcsönösen lemészárolták egymást, a szakácsok megsütötték az embereket is és az állatokat is. Így ment ez addig, amíg a Nap lebukni nem készült.

Amikor megjelent a Nap véres koronája, az oltárra vezették a feláldozandó ifjat. Ő volt hivatva a vérét adni a Napnak, hogy legyen energiája. Az esti áldozat mindig egy nemes ifjú volt. Így történt ez most is. A közönség soraiban cirkáló szertartásmesterek a legelőkelőbbnek látszó ifjak közül válogattak.

Cortés egy ideig elborzadva nézte a barbár Fiestát majd az alant álló keresztes zászlót tartó, és fehér ornátusba öltözött hittérítőhöz fordulva, intett neki, lépjen közelebb. A pap fellépkedett a platóra és szembeállva az uralkodóval a kezében szorongatott keresztet lóbálva átkokat szórt Montezumára.

-Távozz tőle Sátán! Fejezzétek be ezt az istennek nem tetsző orgiát! Isten nevében parancsolom!-kiáltotta és meglóbálta füstölőjét Montezúma előtt. A tolmács fordította szavait. Montezúma elborzadt ekkora pimaszság láttán. Méghogy valaki kétségbe meri vonni az ő isteni mivoltát és egy másik isten nevében, parancsolni akar neki! Intett és pribékjei máris vonszolták a papot a kivégző oltárra. Levetkőztették a rugkapálódzó férfiút, felhasították a mellkasát, kitépték a még dobogó szívét és egy tálon Cortés elé, vitték.

-Egyél belőle, ha isten vagy-biztatta Montezúma…

Ekkor szörnyű dolog történt Cortés intésére hetvenöt páncélos lovag iszonyú mészárlásba kezdett. Hétezer civilt és katonát öltek halomra. Montezumát egy kamrába zárták. Megígérte neki Cortés, ha a helységet megtölteti arannyal, szabadon engedi, de cserébe át kell adni a hatalmát Jézus Krisztus földi helytartójának: neki.És Montezúma kiadta utolsó parancsát. Hét nap és hét éjjel hordták Mexico kincseit mire megtelt a kamra.

Az éj leple alatt négy sötét köpenyegbe burkolódzó alak osont Montezúma zárkájához. Kinyitották a zárka ajtaját. Montezúma megkönnyebbülten lépett ki hogy teliszívja tüdejét a szabadság friss levegőjével. Néhányat lépett előre a szabadság felé vivő úton, majd egy hurok feszült a nyakára. Megfojtotta az egyik katona, és a tetemet a várárokba hajította. Reggelre üresen találták a kincsekkel előző héten dugig töltött kamrát. Montezumát pedig felhozták a várárokból.

A hittérítő pap holtában megkeresztelte. Cortés pedig álszent módon ünnepélyesen a majdan épülő főszékesegyház oltárának alapkövéül szolgáló szarkofágban temette el az önhitt tollkoronás pojácát, aki istennek képzelte magát. Tévedéséért életével fizetett. A gyászmisén méltatták a kereszténységnek tett szolgálatait, és megígérték, hogy gyilkosai el fogják nyerni méltó büntetésüket.

1519. Május 17-én Mexico új történelmi korszakába lépett: katolizált.