Alexandra idegesen az utcát kémlelte, miközben azon imádkozott, hogy sikerüljön a terve, és ne zavarja meg semmi váratlan fordulat. Annyiszor átgondolta már, annyit törte rajta a fejét, hogy most, mikor csak néhány perc van hátra és megtörténik, úrrá lett rajta valami különös, pánikszerű hangulat. Nem, talán mégsem pániknak lenne nevezhető, sokkal inkább egy bódult, eszement állapotnak, amit azok visznek véghez, akik már nem látnak más reményt. És Alex pont ilyen volt. Élte a maga megszokott életét, miközben próbálta elfelejteni a múltját. De hiába kapta meg az állást az egyik leghíresebb helyi napilapnál, hiába volt állandó keresete, hiába engedhetett meg magának már több mindent, valami mégis hiányzott az életéből, és ez a kislánya volt. A kislánya, akit a szülőágyon látott utoljára, mielőtt az örökbefogadó szülei, Wels Dominik és a neje Júlia, el nem vitték tőle. Azóta nem maradt más neki, csupán egy régi fénykép, amit még Dominik készített a kórházban a csöppnyi gyermekről, és talán sajnálatból, neki adta. Azóta ott hordja a zsebében, és nem vált meg még tőle egy percre sem. Ezt, a kép kissé meg is sínylette, de mindez nem is számított már, hiszen most itt volt a nagy lehetőség, hogy ne csak képről, de élőben is láthassa végre a gyermekét.

Ahogy ismét szétnézett, jó néhány szülőt látott az óvoda felé sétálni, sietni, akik a gyermekeikért mentek éppen. Mélyet sóhajtott, és kilépve eddigi rejtekéből, határozott léptekkel átment az út másik oldalára, hogy ő is elvegyüljön közöttük, és feltűnés nélkül bejusson az óvodába. Már képtelen volt a józan eszére hallgatni, amely folyton megálljt parancsolt, mert a hosszú évek fájdalma, a meggyötört szíve rég felülkerekedett az ész érveken. Már ott a szülőágyon tudta, hogy rossz döntést hozott, hogy nem fogja kibírni az életet nélküle, még ha akkor és ott, nem is volt más választása.

Most, amint belekezdett a terve megvalósításába, a tőle telhető legnagyobb nyugalomban rakta a lábait egymás után, hogy mielőbb átléphesse az óvoda bejáratát, és ha csak egy pillanatra is, de megláthassa egyetlen kincsét, Annát.