1.

iu. 1908. Június 3o-át írtunk, amikor az ominózus, a világ és a huszadik század sorsát megrengető eseménysorozat első fázisa bekövetkezett. A szibériai Tunguzka körzetében óriási vihar következtében egy iszonyú robbanás történt, melynek a robaja, lángja, füstje még 3o km-re is elért. A kietlen vidéken mindennaposak voltak a viharok, természeti jelenségek. Ez azonban más volt. A közelben nem, vagy, ha laktak is volna emberek, mind megsemmisültek volna az iszonyú hőtől, lökéshullámoktól. A fák gyufaszálakként dőltek, ki egymás mellé sorban, katonásan.

A jelenség nem tartott tovább pár percnél. Aztán néma csend és sötétség borult a tájra. A becsapódás körzetét megközelíteni 30-60 km-es körben nem lehetett. Az epicentrumból kiinduló sugárzás elektromagnetikus védőzárat vont az űrkomp köré. A sötétség az eget bakacsinba vonta, és csak a jármű lámpái világítottak, vizslatóan körbepásztázva a környéket. Aztán nagy, néma, mély csend ülte meg a tájat.

Kinyílt az űrkomp ajtaja, egy lépcső ereszkedett le a póklábakon álló űrjárműből és szkafanderes emberek léptek a földre. Tágas, nyolcszegletű sátrat vertek le a járműtől pár méterre és felszereléseket hordtak bele. Miután berendezték, az űrjárműből vezetéken áramot csatlakoztattak a sátorhoz és levetették űrruháikat. Akklimatizálódni kezdtek.

Egy hete dolgoztak és forgalmaztak a Zéta Retikulumon lévő űrbázissal, amikor megkaták a parancsot a feladat végrehajtására. Magukhoz vették hangfrekvenciás fegyverüket, hátizsákjukba rakták felszerelésüket és a kétszemélyes expedíció elindult Szibéria belseje felé. A kis légpárnás jármű hihetetlen gyorsasággal és zajtalanul siklott a behavazott szibériai tájon.

Az űrkompnál visszamaradt biztosító emberek állandó összeköttetésben álltak az expeditőrökkel. Másnap hajnalra a száműzöttek kis falujába, Szolgicsevodszkba értek. Belépve a legelső parasztházba ártalmatlanná tették a gazdát és a fiát. Felöltötték ruházatukat, és elindultak a kijelölt célpont felé. A házban Koba, alias Joszip Viszarjonovics Dzsugasvili kettesben lakott háziasszonyával és egyben szeretőjével, Ljubásával.  Az idegenek bekopogtak. Koba, azt hívén, hogy elvtársak hoztak számára fontos üzenetet, gyanútlanul ajtót nyitott nekik. Leültek a konyhában, rágyújtottak a pipára és a jövevények pár pohár bor után a tárgyra tértek.

-Jószif Viszarjonovics, mi tisztában vagyunk a te határtalan ambícióiddal, nagyra törő vágyaiddal: te vezérnek születtél! Segítünk neked, hogy elérj a csúcsra! Egyet kérünk érte cserébe: a lelkedet! -Kobában egy pillanatra megállt az ütő. Hűdötten nézett rájuk, majd pár pohár vodkával helyreállította az önbizalmát és ráállt az alkura.

-Nem, bánom. Bármire hajlandó vagyok, de mi a biztosték arra, hogy élve megúszom ezt a ti lélekcseréteket?

-Semmi.

-Értem…- túrt bele izgatottan bozontos üstökébe Koba, majd bizalmatlanul fürkészni kezdte őket. Úgy járt az a csavaros grúz esze, mint a páternoszter:le,s föl. Aztán hiúsága legyőzte aggodalmát, és egymás tenyerébe csaptak.

Ami ezután következett az sokáig titok maradt. Az idegenek pár percre elaltatták Kobát, az agyába egy mikrochipet ültettek. Ebbe beprogramozták neki ötven évre a feladatait, szépen sorjában. Mikor felébresztették ennyit, mondtak neki.

-Mától kezdve Sztálin a neved. A mai nap, számit újjászületésed napjául. Mindent akképpen cselekedjél, ahogy a hang adja instrukcióit. Az égig fogsz emelkedni, te leszel minden oroszok atyja,a világ megmentője.De,ehhez előbb le kell rombolnod a világot, nyomorba taszítanod a népet, hogy aztán, mint a megmentőjük léphessél fel ,hogy imáikba foglalhassanak.

Mondták, és ahogy jöttek, úgy el is hagyták a házat. A háziasszony reggelre ébredve az asztalra borulva, mámoros állapotban találta gazdáját, boros és vodkás üvegek társaságában.

-Na, ez aztán jól belehúzott a vodkásüvegbe!-jegyezte meg és magábadöntötte a maradék vodkát. Aztán a kemence begyújtásához fogott.

Ami ezután történt már a történelem lapjaira tartozik. Sztálin, előbb a süllyesztőbe dobta mentorát, Lenint, majd nyomorba és kétségbeesésbe taszította népét, hogy egy világháborúból főnixmadárként újjáéledve, győztesként lépjen fel a világhírnév dobogójának legfelső fokára.A népek atyjaként,a világ megmentőjének álarcában, rezzenéstelen arccal fogadta a Győzelem Napján  fasiszta zászlókat lábai elé szóró, masírozó katonák tisztelgését.

2

1953. március ötödikén a Kuncevói dácsában még tizenegy órakkor sem adott magáról életjelet a gazda. Hű gazdasszonyának Ljubásának eszébe jutott, hogy meg kellene nézni, nem kér-e egy kis teát kijózanításul a nagy éjszakai italozás után. Halkan nyomta le a kilincset, bedugta fejét az ajtónyíláson és gazdáját a szőnyegen fekve, kifordult szemekkel a plafonra bámulva találta. Hozzálépett, és mint ilyenkor tenni szokta a sezlonhoz, húzta,s feltette rá az elalélt testet. Kissé pofozgatni kezdte, majd egy korty vodkát töltött motyogó, lila ajkai közé.

Úgy gondolta, hogy ettől majd magához tér. Addig is az ebéd elkészítéséhez fogott.

Délután háromkor benézett hozzá, hogy ebédelni hívja, de a gazda csak feküdt és kiguvadt szemekkel bámulta a plafonon mászkáló legyeket. Hozzálépett, kérdezte, nem éhes-e de annak ajkait csak motyogás hagyta el. Ekkor riasztotta az őrprancsnokot ,az meg a KB vezetőit.

3

A vezetőség úgy döntött, hogy bebalzsamozzák és a Lenin mauzóleumban, helyezik el a Nagy Tetemet. A Szovjet Tudományos Akadémia memorandummal fordult Hruscsovhoz, hogy engedélyezze a Nagy Tetem agyának vizsgálatát. Az volt a tervük hogy több ezer szeletre vágják az agyat, és a világ összes agykutató és genetikai laboratóriumába elküldik, hogy mutassák ki belőle a zseniségért felelős gént. Ha megtalálják, akkor reprodukálják, és klóónozással előállítják az új szovjet kommunista zseni embertípusát

 Amint elkezdték az agyat szeletelni, hirtelen elakadtak. Kicsorbult a szeletelő szikéjük. Egy kis egy négyzetcentiméteres fémlemezt találtak a Nagy Tetem agyában. Azonnal jelentették a KGB főnökének mit leltek . A KGB lefoglalta a preparált lemezkét és a boncolóorvosokat azonnal kivégezték, nehogy híre menjen a leletnek. Sztálint szépen felravatalozták, közszemlére tették. Elhelyezték a Lenin Mauzóleumban. A mikrocsippet tartalmazó lemezkét, mivel akkor még nem ismerték a mikrocsippeket, egy borítékban lepecsételték, és száz évre titkosították.

4

2000. január elsején a dúsgazdag Oszama szaúdi milliárdos család nagyreményű építési vállalkozójának villájában meglebbent a függöny és két burnuszos idegen lépett be a szobába.

Megkopogtatták Oszama Bin Laden homlokát. Az felriadt és hangtalanul tátogni kezdett.A két ismeretlen az asztalhoz invitálta és így kezdték mondókájukat.

-Tisztában vagyunk a kvalitásoddal. Te Allah által magasztos, az emberiség szempontjából sorsdöntő feladatra lettél kiszemelve!  Le kell rombolnod az imperializmus,a nemzetközi burzsoázia bástyáit, hogy romjain egy új, Allahnak is tetsző muzulmán világot hozzál létre. Vállalod-e a feladatot?

-Allah, a leghatalmasabb!-hörögte kifordult szemekkel Bin Laden és négyszer meghajolt Mekka felé. Majd felegyenesedett és elszántan kijelentette:

-Állok a kihívások elé!

-Világmegváltó hatalmat kapsz a kezedbe.

-Mit kértek érte cserébe?

-A lelkedet uram.

-OKÉ-mondta Bin Laden és egymás tenyerébe csaptak.

-Akkor kezdhetjük is Szergej Ivanovics! — fordult társához Akakijevics professzor és a szoba asztalra fektették az elkábított Bin Ladent. Pillanatok alatt az agyába operálták a KGB levéltárából kicsempészett csipet.

2001. szeptember 11-én New Yorkban leomlott két pokoli torony.

Vélük hullott porba Amerika, büszke, gőgje!

Amerika megtanulta, mi a félelem.

2001. szeptember 11-én új időszámítás kezdődött.