A pogányság, a totemek, és a bálványimádás ellen indultak az ókori hittérítők harcba, hogy a keresztény vallást elterjesszék. A keresztény vallás, vagy katolicizmus az egyisten hitre helyezi a hangsúlyt. Már Mózes is elítélte a bálványimádást, amikor lejőve a hegyről meglátta, hogy körbetáncolja népe az aranyborjút, haragra gerjedt és indulatában összetörte a kőtáblákat.
Honnan ered ez az iszonyú gyűlölet és harag a többisten és a bálványimádás ellen? Eredeztethető a zsidó hitvilágból, akik Jahve megnyilatkozása óta az egy, Jahve isten imádatát fogadják el és a többi istenséget, a bálványokkal együtt kizárják hitvilágukból.

Tehát, Krisztus keresztrefeszitése idején a zsidóknál már az egyisten hit volt érvényben, ellentétben a görög, római fejlett kultúrákkal, ahol a többisten hit virágzott. A kereszténység kialakulásával elkezdődtek a pogány, bálvány és sok istent imádó keleti, barbár, és asziriai, a görög, római birodalom népeinek a keresztény hitre való térítései.

Miként lehet a legjobban egy vallás, rituálé megdöntését elérni? Ha, ahhoz hasonló szerkezetű, de mégis eltérő vallást ajánlunk cserébe. Mit tettek a hittérítők? Egy istenből hármat formáltak. Atya-Fiu-Szentlélek. Tehát ezzel a trükkel kielégítették a pogányok sok istenre való igényét, hiszen a több száz istenükért cserébe kaptak egy úgynevezett: Szentháromságot. Az egészben az volt a zseniális, hogy a keresztény hitre áttérteknek bemagyarázták, hogy bennük ezentúl három isten lakozik: az atya(Jahve),a fiu(Jézus) és a Szentlélek.

Tehát, ha megkeresztelkednek, és magukhoz veszik az ostyával az oltári szentséget, akkor maguk is részesei lesznek ennek a misztérium játéknak és részesülnek az isteni kegyelemben. Ez kényelmes és vonzó volt a pogányok számára, mert nem kellett a sok különféle isteneknek ajándékokkal kedveskedni, hogy kiengesztelődjenek, de nem kellett a bálványoknak áldozni sem ezután. Elég volt pár imát megtanulni, azt elmondani és máris betőtekezhettek a szentlélekkel.

A másik zseniális húzás a következő volt. A hasonlót a hasonlóval, (kutyaharapást a szőrivel) elv alapján bálványok ellen bálvánnyal harcoltak. A kereszt, és rajta függő, faragott, kiszenvedő Krisztus ábrázolás lényegében bálványként az összes eddigi bálványt annulálta. Ez az egy bálvány helyettesítette mindet. A barbár szokást átvitték a keresztre és a kereszt előtt lehetett imádkozni Jézushoz, az isten fiához, aki a mennyországban biztosan ott ül az Isten jobbján.

Krisztus így, akaratnál kívül bálvánnyá változott az igehirdetők, vallást terjesztő misszionáriusok kezében. Ma, már ezen senki nem meditál és fel sem tűnik, hogy a nyakban hordott keresztek,a falon függő kereszteken vértanúhalált szenvedő Krisztusalak nem más mint bálvány. A kereszténység által kreált totem. Ha úgy vesszük a barbár totemállítás és bálványemelés továbbélése, modern katolikus formába helyezve.

A kísérlet sikerült. A barbárok a kényelmesebb megoldást választották, sokisten imádatukkal felhagytak, és az egyet választották.