Három nap boldogság.

Margó, a harminckilencéves vénlány gyönyörűen berendezett lakásában tengette vidámnak nem nevezhető napjait. Úgy élt ebben a csodaszép, öszkonfortos lakásban, mint egy grófnő. Megtehette. Egy nagyvállalat osztályvezetőjeként, mint marketingigazgató horribilis fizetést húzott a cégtől. Miután a legdrágább, legfinomabb bútorokkal, drapériákkal, festményekkel, étkészletekkel és szőnyegekkel berendezte lakását, már csak belaknia kellett.

Tulajdonképpen harminchatéves koráig semmi baja nem volt a világgal. Minden percét elfoglalta a karrierépítés, a hosszúra nyúlt szabadságok alatt megtett tengerentúli turistautazások. Igen sok barátra és barátnőre tett szert. Összejártak. Szervezték a következő utakat. A legtöbbjük a párjával jött el az utakra. Csak páran voltak, akik egyedülállóknak vallották magukat. A sok élmény feldolgozása, videóra vétele, fényképek készítése sok örömöt okozott neki.

Aztán amikor elérte a harminckilencedik életévét, rátört a magány érzése. Úgy érezte, hogy valami kimaradt az életéből. Olyan lett, mint a szedett fa. Nem ismerte meg a legszentebb, az anyaság érzését. Csak az önmegvalósításával törődött. Annyira áhítozott egy gyerekre, hogy lassan rögeszméjévé vált a gondolat. Egyre a fülében kalapált: szerezni kell egy gyereket valahogyan. Ha nem is tarthatja meg örökké, pár napig szeretné az anyaság örömét érezni. Gondolatait tett követte.

Az egyik nagyáruház bejáratánál a bevásárlókocsik tárolója mellett az egyik bavásárlókocsi felső rácsában, ahol apró holmikat, de leginkább kisbabákat szoktak berakni, bevásárlás közben egy másféléves forma kisfiú mosolygott rá. Édesanyja a pár méterre levő mozgó pizzaárúsnál hamburgert, és pizzát vásárolt, s emiatt pár pillanatra a sor mellett hagyta a bevásárlókocsit, a kisfiúval.

Margónak sem kellett több. Megragadta a bevásárlókocsi fogantyúját és szélsebesen kis sárga Opeljéhez kormányozta. A kisfiút a hordozkával együtt magamellé helyezte! Gázt adott és kifordulva a parkolóból meg sem állt hazáig. Mire az édesanya végzett a pizzavsárlással, hűlt helyét találta a bevásárlókocsinak és a kisfiúnak. Kétségbeesett sikoltozására előrohantak a biztonsági őrök, és nagyobb tömeg verődött össze. Pillanatok alatt megtalálták az elhagyott bevásárlókocsit.

Mivel a parkolóban nem volt felszerelve kamera, így még csak halvány remény sem volt, arra hogy legalább a kocsit felismerve nyomravezessék őket. Óriási szenzációként hatott a dolog. Az édesanya sokkos állapotba került. Az időközben megérkezett férj, azonnal bekísérte a kórház Ideg Osztályára, ahol lenyugtatózták. A férj pedig erős nyugtató tablettákat kapott, hogy miután hazaviszi asszonyát ő is leszedálhassa magát.

Egyelőre vakon indult a nyomozás. A jelenlévő bámészkodók semmi értékelhető nyommal nem szolgáltak. Margó pedig már egy másik bevásárló központ Bébi Osztályán vásárolgatott, ami egy ekkora bébinek szükséges. Cumisüvegeket, bébikonzerveket, tejet, kakaót, pelenkát, kis zenélő bilit és ruhácskákat. Miután bevásárolt este lett. A sötétben úgy lopakodott be a panelházba kincsével, mint egy tolvaj. Szerencsére ilyenkor már mindenki a híradót nézte, vagy az esti műsorokat a Tv-ben.

A lakásajtó elé érve izgatottan kereste elő lakáskulcsát és nyitotta ki az ajtót.  Miután édes terhével belépett gyorsan magára zárta és azonnal házi ruhára vetkőzött. A kisfiú gőgicsélni kezdett és enni kért.

–Hamma, hamma!-mondogatta, és úgy tátogatta kis ajkait, mint kismadár a csőrét. Margó gyorsan kivette a hordozkából és a heverőre terített pokrócon, kibontotta pelusából. Bizony teli volt. Szakértő mozdulatokkal megtisztogatta kis testét, a pelenkát összetekerve a szemétvödörbe dobta és új, frissiben vásárolt pelenkába csomagolta a kis testet. Közben meg nem állta, hogy végig ne puszilgassa a kis testet. A kisfiú kacagott és belecsimpaszkodva nyagába, arcára puszikat adott. Margó ettől úgy elérzékenyült, hogy a sírás folyogatta.

–Miután tisztába tette, visszahelyezte a hordozkába és kiment vele a konyhába. Kakaót melegített neki és telitöltötte vele a cumisüveget. A kisfiú kezébe adta. Ő két marokra fogva mohón inni kezdte. Míg a kisfiú ivott addig mindent bepakolt a hűtőbe. Egy doboz bébiételt felbontott, megmelegítette, és kistányérra rakta. Hátha éhes a kicsi. Miután végzett, addigra felét kiitta a kakaónak, és nyújtotta felé a félig üres üveget.

–hamma, Mamma, hamma! – mondogatta és a kistányérra pakolt csirkemájas bébiétel felé bökött ujjacskájával.

–Kell! Sanyikának, kell!–mondogatta. Szóval Sanyika vagy! Jegyezte meg magának margó és kis parhedlit kötve nyakába elé tette az ételt, és figyelte mi tesz vele. Sanyika megfogta a kanalat, belemerítette az ételbe és falatozni kezdett. Margó ettől elérzékenyült. Miután a kisfiú jóllakott, úgy gondolta megfüröszti.

Langyos vizet engedett a kádba. Illatos babahabfürdőt tett bele és levetkőztette a kisfiút. A nyakába csimpaszkodva puszikat adott az arcára. Margó pedig végigpuszilgatta a bársonyos fehér kis testet. Megfürösztötte. Majd szárazra törölte és a frissen vásárolt holmik közül kis pizsamát elővéve éjszakai alváshoz öltöztette a nagylegényt.

Bevitte a nagyszobába és bekapcsolta a TV-ét. Tudta, hogy az esti TV híradókban már benne lesz a hír. Félóra volt a következő híradóig. Addig bekapcsolta neki a mesét és ölébe vonta Sanyikát. A kisfiú örömmel figyel a mesékre, szinte már ismerhette is némelyik figurát. Nagyokat sikongatott nézés közben. Aztán elálmosodott. Margó megcsinálta maga mellett a kis fészkét, és lefektette. Pillanatok alatt elaludt.

Ezután bekapcsolta a TV híradót és izgatottan várta az esemény hírüladását. Hamarosan bemondták a gyermekrablást. Bemutatták és megszólaltatták a kétségbeesett szülőket. Leközölték a kisfiú több fényképét is. Országos körözést adtak ki az ismeretlen gyermekrabló ellen. Miután végignézte, kikapcsolta az adást. Lezuhanyozott és óvatosan, hogy álmát meg ne zavarja lefeküdt Sanyika mellé.

2.

Mindez pénteken történt. Így a hétvégén nem kellett dolgoznia. Ez a két nap az övé és a kicsié volt. Úgy tervezte, hogy hétfőre szabadságot írat ki magának, aztán majd meg látja, mit tegyen. Azt tudta, hogy sokáig nem tarthatja magánál a kicsit, mert előbb-utóbb a szomszédok felfigyelnek rá és feljelentik a hatóságoknál. Ezért a hétvégét ki akarta használni, hogy kiélhesse anyai ösztöneit. Utána meg lesz, ami lesz.

Reggel a kisfiú mocorogni kezdett és ébredezett. Amint felismerte, hogy nem a megszokott környezetében van elkezdett pityeregni, majd az anyukáját hívogatta.

–Anya, anya…!

–Itt vagyok kicsim!–bújt hozzá Margó és puszilgatni kezdte. De a kisgyerek egyre jobban sírt az anyja után. Dacosan eltolta magától és bömbölni kezdett. Margó most cselhez folyamodott és így szólt hozzája.

–Sanyika, én a mama vagyok. Érted: a ma-ma… Most tisztába teszlek jó, aztán hamikázunk.

A kisfiú megadóan tűrte a tisztába tevést és csak néha hüppögött egy kicsikét:– aja, aja… Margó megmelegítette a kakaót és kitöltötte a cumisüvegbe. A kisfiú kezébe nyomta, aki mohón kezdte szopni az édes nedűt. Miután jóllakott ledobta a földre és a cumját kérte. Margó a kezébe adta, ő meg ügyesen a szájába vette, és szopni kezdte. Közben szemei kíváncsian jártak körbe az ismeretlen környezetben.

Margó előszedte a sebtiben vásárolt játékokat és a szőnyegpadlóra lerakva őket, elkezdte az autókat, a dömpert gurigatni, majd a zenére táncoló kacsát beüzemelni. A kisfiú egy darabig elutasítóan nézte, aztán megbékélve a helyzettel lemászott a heverőről és játszogatni kezdett. Közben Margó bekapcsolta a Napkeltét és a Híradóban újra látta mennyire és mennyien keresik a kisfiút. A szülőket már nem is mutatták, mert mindketten az ideggyógyászaton feküdtek. A nagymama nyilatkozott helyettük.  Ötszázezer Ft-ot ajánlottak fel a nyomravezetőnek.

Míg a kisfiú játszadozott Margó nekiállt lezuhanyozni, majd miután rendbe tette magát leült mellé és ő is bekapcsolódott a játékba. A kisfiú megszólalt:– hamma-hamma! – És a szájára mutatott. Margó febontott egy bébiételkonzervet és megmelegitette, majd megette Sanyikát. Tizenegy óra felé a kisfiú elálmosodott és elfeküdt a széles franciaágyon. Miután elaludt Margó halkra véve bekapcsolta a Tv-ét és a déli híradókat pásztázta végig. Mindenütt a hiábavaló keresésről szóltak a hírek. Már egymillióra emelték a megtaláló díjazását.

Háromóra felé Sanyika ébredezni kezdett. Követelte, hogy vigye le sétálni. A kezébe kapaszkodott és húzta magával a bejárati ajtó felé. Ott a kilincsbe kapaszkodva próbálta lehúzni azt. Nem tudta felfogni, hogy miért van szobafogságra ítélve. Miért nem viszi le ez a pótanya a jótszótérre? Elkezdte Margó lábát ütögetni, majd amikor az csitítani akarván felemelte arcul is, ütötte többször is dühében. Ettől Margó hátrahőkölt és mélyen elgondolkodott.

Örökké csak nem tarthatja szobafogságban. Mit tegyen? Támadt egy remek ötlete. A hatalmas utihátizsákba belerakja a gyereket. A vállára veszi és kislisszol vele a lépcsőházból. Az autóba ülve elviszi a város másik végére, a játszótérre, ahol őt nem ismerik. Így is tett. Ment minden, mint a karikacsapás. Jól kijátszották magukat a játszótéren. Senkinek sem tűnt fel, hogy nem az ő gyereke. Hazafelé még bevásárolt másnapra egy kis gyümölcsöt, joghurtot, gyümölcspudingot, bébi italalt.

Hazaérve megvacsiztatta Sanyikát, lefürösztötte. Ráadta a kis pizsamáját ölébe véve leült vele a TV elé mesét nézni. Egy darabig nézték. A kisfiú az ismerős figurák láttán sikoltozott, felrikkantott és megpróbálta nevén nevezni őket. Aztán elálmosodott és Margó lefektette a nagy franciaágyra kis fészkébe.  Ő pedig sorra nézte a Híradókat.

Mondanom sem kell, az egész ország lázasan kereste az elrabolt kisfiút. A szülők hűdötten, akadozó nyelvekkel beszéltek és irgalomért könyörögtek, hogy adná vissza élve a kisfiukat a rabló, semmi bántódása nem lesz. Sőt ha önként visszaadja, akkor átveheti a kitűzött jutalmat is.  Margó, elkapcsolta a Híradót és egy érzelmes amerikai filmet kezdett el nézni. Tizenegyóra felé Sanyika felébredt. Inni kért. Megitatta, majd a kicsi visszaaludt. Margó mellé feküdt és magához szoritva, átölelve tartotta egy darabig. Jóleső érzéssel hallgatta szuszogását.

Álom azonban nem jött a szemére. Egyre csak azon agyalt, hogyan tovább. Azt tudta, hogy vissza kell adnia a gyereket. Viszont azt is tudta, hogy nem fogja túlélni. Úgy ragaszkodott hozzá, mint ragadozó a zsákmányához. Hajnali fél kettőkor bevett egy erős altatót. Ettől elnyomta az álom. Reggel Sanyika simogatására ébredt. Ott ült mellette és arcát cirógatva ébresztgette. Ettől annyira meghatódott, hogy sírásrohamot kapott. Össze-vissza csókolgatta a kicsit. Így beszélt hozzá.

–Ó, kis szentem, te nem értesz semmit! Te még ártatlan vagy. Én pedig önző. Elraboltalak az édesanyádtól, hogy megízleljem az anyaság érzését… nefélj kincsem holnap visszakapod a szüleidet. Ezt megígérem neked, de akkor én már nem leszek.

3.

A vasárnap boldog együttlétben telt el.  Margó tisztába rakta, megfürösztötte, megetette és játszadozott vele. Sanyika nagyokat kacagott és nyakába csimpaszkodva boldogan súgta a fülébe:

–Aja, szeretlek! –Margó szemei könybelábbadtak.

Ezen a verőfényes októberi langymeleg napon is kicsempészte a játszótérre. Nagyokat kacagtak, homokvárat építgettek. Hintáztak, és nagyokat hancúroztak. Aztán kivitte a Dunapartra és kavicsokat dobáltak a vízbe. A kisfiú boldogan sikongatott, miközben a kavicsokat bedobta a vizbe, és azok nagyokat csobbantak.

Késő délután lett mire hazaértek. Lefürösztötte.  Miközben szárazra törölte kis testét a kisfiú átölelve a nyakát csókolta az arcát, ahol érte és így gügyögött.

–Aja, szeretlek!          

Megetette, ráadta kis pizsamáját, és ölébe vonva leültek a TV elé mesét nézni. Aztán a kisfiú elálmosodott, és lefektette. Azonnal átkapcsolt egy éppen akkor futó Híradóra. Most is a fő szenzáció a gyermek eltűnése volt. Alul szalagcímben futott a szülők Email és MSN száma. Sima telefon és mobil elérhetőségük, ha mégis meggondolná magát az elvetemült gyermekrabló és visszaadná nekik Sanyikát.

Margó feljegyezte mindet. Ki tudja, hátha, mégis az lenne a legjobb, ha visszajuttatná a kicsit. Hiszen már kiélvezte az anyaság örömeit. Hétfőn pedig várja a munka. Későig nézte a TV-t. Kapcsolgatott ide-oda, de tulajdonképpen nem kötötte a figyelmét egy film se. Mindig csak a gyerek körül járt az esze. Nagyon megszerette ez alatt a pár nap alatt.

Arra is gondolt, hogy bevesz két doboz altatót, és örökre elalszik. Mert az, biztos, ha ő többet nem láthatja Sanyikát, akkor belehal az utána való vágyakozásba. Szépen eltervezte, hogy küld egy SMS-t, hol találják meg a gyereket, mielőtt végképp elveszítené az öntudatát. De, biztonsági okból, még egy levelet is megcímzett a szülőknek és leszaladva, bedobta az utcai postaládába. Hátha nem lesz ereje már elküldeni azt az SMS-t.

Sanyika hajnali háromóra felé nyöszörögni kezdett és felébredt. Inni kért. Megitatta. Újra visszaaludt a kisfiú. Ekkor támadt egy ötlete. Vádalkut köt a szülőkkel. Ha nem jelentik fel, mivel csak kölcsönvette három napra a gyereket, akkor jöhetnek érte. Fejében vadul kavarogtak a gondolatok.  Mitévő legyen. Sehogyan sem akaródzott öngyilkossá válnia.

Egyszerre azon vette észre magát, hogy bekapcsolta a számítógépet és egy Emailban pontosan leírta hol találják meg a kis Sanyikát. Önként visszaadja nekik, jöhetnek érte a megadott címre. Gondolta délelőtt kinyitva a számítógépet megkapják az üzenetet. Nem így történt. Gábor a megtört apa éjszakai ügyeletet tartva a számítógép mellett ült. Azonnal észlelte, hogy email üzenet jött.

Előssször arra gondolt, valaki tréfálkozik vele. Feleségét fel sem költve tárcsázta a telefonszámot. Margó azonnal felvette a telefont. A hitetlenkedő apával közölte, hogy nála van a gyerek. Azonnal jöhetnek érte, de ha nem hiszi, akkor kapcsolja be webtelefont, ő is belép és megmutatja Sanyikát. Most már Gábor felébresztette nejét, és holtsápadtan figyelték a számítógép képernyőjét. Óráknak tűnő, hosszú percek teltek el, míg Margó behozta a félig alvó kisfiút és a kamera elé, tartotta.

Az anya sikoltozni kezdett az örömtől, mire a kicsi is elmosolyodott és visszaintegetve kibukott ajkai közül: –anya, apa….aja…. A szülők semmivel sem törődve azonnal kocsiba vágták magukat és száguldottak a paneldzsungel felé. Odaérve benyomultak a nyitott ajtón és ölelték, csókolták az előkerült kicsi fiukat.

Hogy mi lett a nóta vége. Nem történt semmilyen be és feljelentés. Azt találták ki, hogy valaki letette az ajtajuk elé, azaz visszalopta Sanyikát. Margóval jóbarátásgba keveredtek. Ő lett Sanyika keresztanyukája. Minden hétvégén egy napra övé a kisfiú. Olyan ez, mint a mesében. Hogy valóban megtörtént-e? Ki tudja, talán….