A gazdag vállalkozó üzlete virágzásnak indult. Minden bejött neki, amihez csak hozzákezdett. Többszintes, magas kőkerítéssel védett kacsalábon forgó kastélylakását vérebek őrizték. Felesége és két gyönyörű gyermeke nyugalmára tagbaszakadt őrzővédők vigyáztak. A házimunkát bejárónők végezték. Az asszonynak csak a reprezetálásra, partik szervezésére volt gondja. Ment minden olajozattam, amikor beütött a krach.

Történt, hogy vállalkozónk még nagyobb falatot akart lenyelni az állami vagyon kisajátításából és ehhez uzsorakölcsönre volt szüksége. Meg is kapta a hatvanmillió Forintot rövidlejáratra. Igenám, csakhogy a kiszabott időre nem tudta visszafizetni a kölcsönt, mert rossz volt az üzletmenet. Tudta, hogy a behajtók semmitől sem, még a likvidálásától sem riadnak vissza így hát igencsak főt a feje, kihez forduljon, mit tegyen? Végső kétségbeesésében így fohászkodott: szövetkeznék én még az ördöggel is, csak ki tudnék szabadulni ebből a kutyaszorítóból!

Ahogy ezt kimondta, kopogtattak az ajtón. Félve ment ajtót nyitni, mert gondolta, hogy máris megjöttek a pénzbehajtók. Meglepetésére egy jólöltözött, kezében páncélozott diplomatatáskát szorító öltönyös, nyakkendős úriember állt előtte. A kölcsönös üdvözlések után bevezette dolgozószobájába az urat és hellyel kínálta.

–Tisztel Kovács úr, én felajánlom az önzetlen segítségemet. Kisegítem pénzzavarából. Nem, ne szabadkozzék, ráér visszafizetni, ha bejönnek az üzletei! Zálogul egyet kérek: adja hozzám feleségül a hajadon leányát, a gyönyörűséges Fruzsinát! Kovács úr szabadkozott, a szokatlan ajánlat miatt, de gondolta, egyszer úgyis visszafizeti, és akkor nem kell teljesíteni a kívánságot, hiszen leánya még csak hét éves. Mire nagykorú lesz, addig van idő. Meg is egyeztek, egymás tenyerébe csaptak. Az úr átadta az aktatáska pénzt, és ahogy jött eltávozott. Percek múlva kopogtattak az ajtón. Az adósságért jöttek. Kovács úr átadta az aktatáskányi pénzt és megsemmisítették az adósságlevelet.

Telt, múlt az idő és a kislányból gyönyörűséges nagylány lett. Hódolók serege dongta körül. Kovács úr régesrég elfelejtkezett a titokzatos adományozóról, s a kölcsön visszafizetésére szánt összeget újabb és újabb befektetésekbe ölte. Egyszer aztán kopogtattak dolgozószobája ajtaján. Az ismeretlen úriember lépett be a szobába.

– Szép, jó estét Kovács úr, megismer még?

– Igen, hogyne...– szabadkozott Kovács úr – de olyan régen történt, hogy azt hittem Ön meghalt, hogy nem jelentkezett a pénzért. Egy darabig őrizgettem, aztán befektettem.

–Szóval, nem tudja visszaadni?

– Sajnos, a mostani rossz üzletmenet miatt nincs rá remény...

– Semmi baj, akkor viszem a lányát, ahogy megegyeztünk!-mondta az ördög, és faképnél hagyta a kétségbeesett vállalkozót. Innentől gyorsan pörögtek az események.  Pár nappal később az ördög egyet bucskázott a fején és dúsgazdag, daliás, sármos fiatal férfivé változott. Tűzpiros Volvóval jelent meg a Diszkóban, úgyhogy minden áll leesett, amikor kiszállt a kocsiból. Nem kellett sokat várni, a leány beleszeretett. Úgy, ahogy illik, bemutatta jó szüleinek, pár hónapig együtt jártak és kitűzték az esküvő napját.

Hatszázszemélyes sátoros lakodalmat szerveztek. Az ország leghíresebb vőfélyét szerződtették le ceremónia mesternek. A Gundelt és szakácsait bízták meg a menü összeállításával és szervírozásával. Lakatos Ducit és a száztagú cigányzenekart szerződtették a talpalávaló elhúzására. Szóval ment minden, mint a karikacsapás. Kovács úr, régen elfelejtkezett az ördög szavairól. Gondolta, csak viccelt vele. Majd megadja egyszer neki az adóságát, ha szorít a cipő, és újra jelentkezik.

Megvolt a templomi esküvő is. A szépséges hófehér menyasszonyi ruhába öltöztetett, mirtuszkoszorús, lefátyolozott menyasszonnyal és vőlegényével az élen megindult a násznép a lakodalom színhelyére. Ment is minden, mint a karikacsapás. A lakodalom hangulata már a tetőfokára hágott, amikor a koreográfia szerint éjfél előtt a menyasszony és a vőlegény eltűnik egy röpke félórára. A nyoszolyólányok kísérete mellett a nyoszolyó szobába mennek, és elhálnak. Azaz konfirmálják a nászt. Meg is történt az aktus. A nyoszolyólányok megfogták a véres lepedő négy sarkát és diadalmasan bevonultak a lakodalmi sátorba. Utánuk a násznép ovációja közben megjelent a fiatal pár és megkezdődött a menyasszonytánc.

Az első tánc a vőfélyé volt. Őt követte a vőlegény. Majd sorra a násznagyok, rokonok, vendégek...gyűltek a tíz és húszezresek a hatalmas leveses tálba, amit a vőfély felügyelt. Amikor végetért a menyasszonytánc a rítus szerint a befejező táncot a vőlegénnyel kellett ellejteni, majd csókkal pecsételni meg a frigyet. És ekkor kitört a világraszóló botrány.
Amint összeölelkeztek és ajkaik végtelen csókban forrtak össze. A menyasszonynak a cipellői helyén paták nőttek, mirtuszkoszorúja egyre jobban emelkedni kezdett a kinövő szarvai alatt, majd kinőtt a farka is.

A vőlegény kalapja szintén megemelkedett a szarvak növekedése miatt. Lábain paták nőttek...a tömegben először megdöbbent csend uralkodott el, majd kitört a pánik. Az ijesztő hangzavarban, kavarodásban az ördög egyet bucskázott a fején és derékon kapva menyasszonyát tűzgömbbé változva a sátor tetejét kiszakítva elrepültek a pokolba.
Kilenc hónapra az esküvő után megszületett a kis Luciferkó. Belzebub magánál tartotta a kis ördögcsemetét, és a leányt visszaküldte a szülei házába. Apja férjhez adta egy becsületes magyar emberhez és élnek, amíg meg nem halnak...