….A harmadik tablettát is belepottyantotta a kupica bundapálinkába. Elméje kezdett elborulni, majd megszólat fejében egy hang:–Ezennel befogadlak a Sátánrend tagjai  közé. Sokat kell még fejlődnöd. Az, hogy a beavatásod megtörténjék egy nagy tettet, kell végrehajtanod!

–Mi legyen az?–kérdezte gondolatban Sárika a hangtól.

–Időben meg fogod tudni, csak mindent úgy tegyél, ahogy parancsolom!–mondta a hang és megszűnt. Sárika kicsit csodálkozva felült az ágyban, majd körbenézett a szobában, de senkit nem látott. Bevett még egy altatót és visszafeküdt.

Hónapokig nem történt semmi. Már régen elfelejtkezett a hangról, amikor újra jelentkezett.

–Hamarosan bizonyítanod kell!

–Mikor?

–Pár nap múlva.

–Mit kell tennem?

–Atyádat meg fogja szállni az ördög. Meg kell ölnöd, kivenni a szivét, mert abba költözik bele az ördög.

–De, Uram, ezt nem tehetem! Ez borzasztó! A saját apámat megölni!

–Meg kell tenned, különben nem veszünk be a Sátánrendbe! Egy szót sem szólhatsz erről senkinek, neki sem, mert akkor azonnal meghalsz! Megértettél?

–Képtelen vagyok megtenni!

–Meg kell tenned!–szuggerálta a Sátán és eltűnt a hang.

Sárika körbenézett a szobában, bevett egy altatót és visszafeküdt. Reggelre elfeledte az egészet.

….

Sándornak a magas vérnyomáson kívül különösebb betegsége nem volt. Húszéve szedte a vérnyomáscsökkentőket. Senki nem látott bele, hogy szervezetét megtámadta a cukorbaj. Hároméve, amikor az utolsó felülvizsgálaton résztvett, még semmi jele nem volt a bajnak.

Azon a napon arra ébredt, hogy kiszáradt a szája és rettenetesen szédül. Látása kezdett elhomályosulni. Még lement a boltba bevásárolni, de megreggelizni már nem volt ereje. Bekómált. Elkezdett röpködni a szobában. Esett-kelt, neki a falaknak, szekrénynek. Belefejelt a falitükörbe. Ettől homlokbőre felrepedt. Arcát elöntötte a vér.

Sárika földbegyökerezett lábakkal, dermedten figyelte a jelenetet, majd megszólalt az agyában lévő Hang.

–Öld meg, vágd ki és edd meg a szívét!

Sárika kihúzta az asztalfiókot, kivette a konyhakést. Leteperve apját a konyhakőre, mellére térdelt, majd egy hirtelen mozdulattal mellébe döfve a kést feltárta a mellkast. Apja kifordult szemekkel hörögve tekintett rá.

Sárika kimetszette a még dobogó szívet, és a konyhakéssel lekanyarítva egy darabot rágni kezdte. A hatalmas zajra és ordítozásra a szomszédok, mivel nem tudták mire vélni a történteket kihívták a mentőket. Gondolták rosszul lett a skizofrén asszony. A bezárt ajtón nem tudván bejutni értesítették a tűzoltókat, akik az erkélyajtón át behatoltak a vérfürdővé változott lakásba.

Az apja teteme fölött térdeplő, emberi szívet foggal tépő nő látványa annyira elborzasztotta őket, hogy többen rosszul lettek a látványtól. Az utánuk benyomuló mentőtiszt és ápoló le akarva fogni Sárikát hozzáléptek. Ekkor szörnyű dolog történt. Sárikának kinőtt a két vámpírfoga és megszólalt benne a hang.

–Vért akarok! Harapd át a nyaki ütőerüket! Parancsolom.

Sárika a sarokba vágva apja széjjelrágott szívét elsőbb a mentőápoló nyakának harapta át az ütőerét, majd a mentőtisztnek is. Vastag sugárban spriccelt a vér. Az ájulásból magukhoz térő tűzoltók fejvesztve menekültek a lakásból és értesítették a Pszihiátriát, hogy jöjjenek ki egy dühöngő őrülthöz. Hozzanak kényszerzubbonyt is magukkal.

A kényszerzubbonyra már nem volt szükség. Sárika fejében újra megszólalt a hang.

–Beavatásod megtörtént. Mától a Sátánrend tagjává választottunk. Amint megszűnt a hang Sárika magához tért. Bement a fürdőszobába. Lezuhanyozott. Tiszta ruhát öltött és arcán ragyogó mosollyal tessékelte be a lakásba a mindenre elszánt kényszerzubbonyt szorongató elmeápolókat. Beült velük a mentőautóba és az óta is a Lipótmezei Elmegyógyintézet lakója. Vizsgálták jobbról-balról, de a skizofrénián kívül semmilyen elváltozást nem találtak nála. A tudomány által megmagyarázhatatlan ügyet dokumentálták és ad acta tették.