895-öt írtak a krónikák. Ez az év, a magyarok éve volt. Ettől a naptól fogva Európa népeinek számolnia kellett a Pannóniába özönlő, isten ege alatt magának helyet követelő magyarok népével. És ennek az évnek március idusán ütött Európában a rettegés órája.” A magyarok nyilaitól ments meg uram minket!” állt az írás a fuldai kódex megsárgult lapjain. És egyre csak szállt a gőgös, gazdag nyugat fohásza az égbe, de istennek a füle nem hallotta sirámaikat. Isten haragudott és büntetni akart.

Megelégelte, hogy a kereszténység alapkövét, a bibliát megcsúfolva, élvezetek hajszolására, kis népek leigázására, kifosztására, megnyomorítására használják fegyverként a királyok. Bár a kereszt és a hit nevében térítették papjaik a keleti pogány, nomádokat, de a nyomukban beözönlő kalmárok, rablólovagok egyáltalán nem bárányként, hanem inkább farkasként viselkedtek, prédának tekintve a megtérített országok népeit, és azoknak javait.

Haragosan vonta össze szemöldökét, látván miként emelnek hatalmas, dölyfös katedrálisokat, bennük arany áldozati oltárokat mártír fiának, Jézusnak, a kiontott vér által rabolt kincsekből. Szívébe keserűség költözött és elhatározta, hogy megleckézteti őket. Egyik éjjel turulmadár képében a lefekvéshez készülődő Álmos nagyfejedelem vállára szállt és így szólt hozzája:

-Álmos, szeretett egyfiam! Népedet be kell hoznod Pannóniába! Ne kérdezzed mért, majd ha benn lesztek, megadom a választ. Titeket, a magyarokat, szemeltem ki bosszúálló pörölyömnek. Az én meghosszabitott karomként sulytok le általatok az istentől elrugaszkodott Európa gőgös népeire. Az elkövetkező időkben mindent a szerint cselekedjél, ahogy én parancsolom!-mondta és többet nem szólt. A turulmadár felröppent Álmos válláról és eltűnt a kék, levegőégben.

Az esküdombon napok óta folytak a hét vezér közötti tanácskozások. Egyetértésre kellett jutniok népük sorsdöntő kérdéseiben. Álmos az esküdomb tetején emelt platón, tábori trónusán ülve vezette a vitát. Mikor egyetértésre jutottak felállt és így szólt vezéreihez.

            - Magyarok, hét vezére! Egyetértésre jutottunk: elindulunk új hazát foglalni. Az új hazába már nélkülem, kell belépnetek. Az ősi rítus szerint a régi szakrális fejedelmet fel kell áldoznotok, hogy új, választott fejedelemmel az élen sikerüljön minél kevesebb véráldozattal új szállásokat, országot, hazát foglalnotok. Tudom, nekem meg kell halnom, hogy főnixmadárként feltámadjon az új főfejedelem. Szólítom Vérnősző fősámánt, ismertesse a rituálé mielőbbi lefolytatásának menetét.

Vérnősző Vazul fősámán, a magyarok táltoskirálya előlépett és szembeállva a hét vezérrel így szólott hozzájuk.

            -Vezérek, az ősi rituálé szerint Álmos vezért máglyán elégetve kell feláldoznunk az egek urának, hogy sikerüljön véghezvinnünk tervünket. Ez az ősi szokás istentől ered, melynek a végrehajtásáért én, mint a magyarok istenének földi reinkarnációja, táltoskirályotok vagyok felelős.

Táltosaimmal mindent előkésztünk a rituálé lefolytatásához. Amint feljő a telihold Álmos a máglya közepén kialakított térre lovagol fehér lován. Követi őt háza népe, feleségei, szolgái. Összes kincsét köré rakjuk. Aztán bezárjuk a máglyarakás nyílását, és egyszerre gyújtjuk meg a máglyát. Így közösen vállaljuk a felelősséget isten előtt.

            Amint fellobban a máglya és lángja az egekre csap, megkezdjük az új főfejedelem megválasztását. Amíg meg nem választottuk az új főfejedelmet addig én, gyakorolom a főfejedelmi jogokat.-szólott és elvonult fősámáni sátrába.

            És felvirradt a nagy nap. Kora reggel óta folytak az ünnepségek. Az esküdomb körül gyűlt össze a magyarok harcosainak vezéreiből álló csapata, hogy azonnal felesküdjenek az új szakrális királyra, a kündüre. A csapatvezérek körüli tágas nagy mezőn a vezérek családtagjai, az előkelőek táboroztak a nagy eseményre várva. A hangulat egyre fokozódott Az elfogyasztott mézsör, kumisz megtette hatását. A Fiestának is beillő népünnepélyen íjlövészetet, lovasversenyeket, lóhátról nyilazást, birkózóversenyt és még ki tudja milyen vetélkedéseket, folytattak. A közelben ökrök sültek nyárson…

Este nyolc órakor lépett ki sátrából a fősámán, Vérnősző Vazul, táltoskirály. Aranyveretes övvel fogta össze fehér gyolcs köpenyét. Fején csúcsos nyusztprém süveg, nyakában pedig aranyláncon egy szárított bőregér himbálódzott. Álmos sátrához sietett, és a fehér lován kilépdelő fekete köpenybe burkolódzó Álmos lovának kantárát megfogva urát az esküdombhoz vezette. A vezérek süvegeiket levéve mély meghajlással köszöntötték urukat.

Álmos a domb tetejére kaptatott és rövid szónoklatba kezdett.

-Véreim, magyarok. Elválnak útjaink. Én elindulok utolsó utamra, ahonnan nincsen visszatérés. Ti pedig új hazát kerestek magatoknak. A törvény szerint új hazába, új királlyal léphettek át. Ma, amikor feljő a telihold átadom magamat az enyészetnek. Meghozom a máglya áldozatot. Testem porrá és hamuvá válik, lelkem visszatér az úrhoz. Ígérem nektek, hogy a tejúton, esthajnalcsillaggá változva figyelemmel kisérem sorsotokat. Segítelek benneteket-fejezet be búcsúbeszédét és lovát megfordítva belépdelt a máglyarakás közepébe.

Benn már összehordva ott volt minden kincse. Kisvártatva a táltosok bevezették tizenkét feleségét és negyvenhét szolgáját. Aztán bezárult a máglyán hagyott nyílás és a hét vezér kezében égő fáklyával a máglyarakáshoz lépett. A fősámán intésére meggyújtották a máglyát. A lángok hirtelen az égig csaptak.

Első Vérnősző Vazult a vállukra emelték és elismerték Kündüjüknek. Addig regnál, amíg, nem választják meg az új Kündüt.

            Első Vérnősző pünkösdi királysága egy hónapig tartott. Ennyi idő kellett ahhoz, amíg Etelközből és a távoli Volgavidékéről a Nagy Magyarok Földjéről össze nem gyűltek a küldöttek. És eljött a nagy nap, a mikor megválasztották az új Kündüt.

Az egyeztetések, eredményeként Kurszán lett a Kündü, Árpád a Gyula. Másnap hatalmas ünnepségre gyűltek össze a küldöttek. Sültek az ökrök a nyárson, és folyt a sör, a kumisz a szomjas gégéken lefelé. Este hét órakor Vérnősző Vazul fősámán kantárszáron felvezette az esküdombra a fehér lovon aranyvértben feszítő Kurszánt. Miután felértek, átadta neki a fejedelmi jelvényeket és felövezte velük. Kurszán letette az esküt az aranyozott lókoponyán nyugtatva jobb tenyerét, majd kiitta a hét vezér összecsurgatott vérét az aranyserlegből. Ezzel a fősámán fejedelemsége végetért.

            Befejezve a ceremóniát izmos karok ragadták meg. Az új fősámán éles áldozati késsel elvágta a nyaki ütőerét. Kicsorgó vérével körbekerítették az új főfejedelmet. Ezzel a táltoskirály hatalma reá szállt. A kivérzett tetemet máglyára rakták és alágyújtottak. A lángok az egekig csaptak. Vérnősző fősámán teste elporladt, de lelke odafenn az égben találkozott Álmos lelkével, és újra szolgálatába állt. Most már ketten vigyázták óvón a magyarok népének lépéseit. Másnap százezer harcos zúdult alá a Vereckei hágón új hazát foglalni.